Bozsok

Bozsok különleges és nagy múltú falu. Oklevelekben 1279-ben már olvashatunk Bozsokról. A Bozsok feletti hegyekben található turistalátványosság a Kalaposkő, tanúja annak, hogy taposták határait az illírek, a pannonok, a szlávok, a hunok, az avarok és hosszú ideig a rómaiak. A múltban két kastély is emelte rangját, a monda szerint az egyik Mátyás vadászkastélya volt; míg a másik már romos kastélyban tények igazolják, hogy Rákóczi Ferenc is megfordult.

Bozsokon és környékén sok látnivaló van. 20 km-es körzetben csodálatos kisvárosok, hideg- és melegvizű fürdők, Ausztria felé a határátkelő egy km-re található a falu központjától. Lovasiskola, tekepálya, vásárlási lehetőség is várja a vendégeket.
A Natúrpark fenyvesekkel és gesztenyésekkel borított tájain található a Dunántúl legmagasabb pontja, az Írottkő. Romantikus erdőrészek, bájos, ritka, sőt védett növényeket éltető völgyek és patakok, az Alpokból leáramló tiszta levegő teszi rendkívül vonzóvá a turisták részére. A városlakók pihenésre és gyógyulásra keresik fel a tiszta levegőjű Bozsok falut.

A 420 fő körüli kisközség határában őskori kőeszközöket, magában a faluban római villa maradványait találták meg. A település felett húzódó völgyből indult a Savariát ellátó vízvezeték egyik ága. Az első írásbeli említése 1279-ből való, Villa Bosuk néven. Ekkor Szent Vid várához tartozott, a Németújváriak fennhatósága alatt, akik később Rohonchoz kapcsolták és a 15. század elejéig birtokolták. 1405-ben a Garaiak kapták meg.
A községben két rom látható. Az egyik a Batthyány-kastély, amelyet 1841-ben villámcsapás következtében kiütött tűz pusztított el. Pedig ez kedvelt várkastélya volt Rohonc urainak. Itt vendégeskedett 1698-ban II. Rákóczi Ferenc és 1813-ban Ferenc császár is. A második a volt Szentháromság-templom, a ma is működő középkori eredetű Szent Annának szentelt templom mellett található. Ezen kívül van még egy kápolna a községben, ezt Szent József tiszteletére állították 1775-ben.

Kőszegszerdahely

Határában késő vaskori kelta település nyomait és népvándorlás kori temetőt találtak. A Völgy-dűlőben egy római kori téglaégető kemencét tártak fel. Ez feltehetőleg 1. századból származik.
Első okleveles említése 1374-ben Zerdahel, már vásártartói jogát mutatja. A rohonci vár tartozéka volt a 16. századig. Egy érdekes adásvétel részeként 1528-ban Batthyány Ferenc adta Nádasdy Tamásnak és Zalay Jánosnak, a birtokok tulajdonjogát igazoló oklevelek átadásáért cserébe. Azonban akkor még ők sem voltak birtokában, mert Bozsokhoz hasonlóan a Sibrik-család kapta meg. 1616-tól egy részét a Batthyány-család birtokolta.

Hétforrás

A több mint 200 liter percenkénti vízhozammal rendelkező forrást 1896-ban a Millennium tiszteletére foglalták mai formájába. Vize kitűnő ivóvíz, bátran kóstoljuk meg mind a hét ágát! A forrás medencéjében tavasszal gyepi békák petecsomóit találjuk. A kékes árnyalatú hátukról és márványsárga hasukról könnyen felismerhető állatokat a medence aljzatán figyelhetjük meg. A forrásból táplálkozó patak völgyében apró, barna színű ökörszemek építik fészküket. A vízből kiálló köveken, tuskókon hosszú farkú, sárga hasú madarak, a hegyi billegetők szedegetik rovartáplálékukat.

Írottkő

Gépkocsival Kőszegen vagy Velemen keresztül közforgalmi úton jutunk a Hörmann-forrás melletti parkolóig. Itt találunk helyet gépkocsinknak és gyalog indulunk tovább az erdészeti úton a forrás felé. A forrás előtt tábla jelzi az Írottkő felé haladó turistautat, ezen haladunk. Az út első néhány száz métere erősen emelkedik, itt egy kis vízmosás nehezíti a haladást. Felérve az emelkedőn a Hármashatár-hegy gerincét érjük el, innen már kellemesebb a séta. 
Az út mellett a határsáv és az erdő szegélyében fehér kérgű nyírfák és zuzmós kérgű madárberkenyék közt haladunk. Ezek a hideget legjobban tűrő lombos fák jelzik a terep emelkedését. Alattuk sűrű málnást találunk, mely július végén, augusztusban érleli termését. Kóstoljuk meg! A nyíres szélén ősszel légyölő galóca piros-fehér pöttyös kalapjában gyönyörködhetünk. Bármilyen szép is ez a gomba, ne gyűjtsük össze, mert mérgező! A kilencvenéves lucosból királykák és búbos cinegék hangját hallhatjuk. 
A kilátóba felérve a Keleti Alpok panorámája tárul elénk a Rax-szal és a Wechsel-hegységgel. Jó időben a Balaton is látható innen. Visszafelé a már ismert úton kívül a kék jelzésen is elindulhatunk. Ekkor azonban figyelnünk kell a térképet, mert a meredeken való ereszkedés után el kell térnünk a jelzéstől, balra egy erdészeti úton. Így hamarosan megérkezünk gépkocsinkhoz.

Szent-Vid

Gépkocsival Velemen vagy Kőszegen át közforgalmi úton jutunk a kápolna melletti parkolóhoz. Innen gyalog indulunk tovább a kék kör jelzésen a kápolna felé. Sétánk során képzeljük el, hogy egy kúp alakú hegy oldalában kialakított teraszon járunk. Ha jobbra lefelé nézünk, láthatjuk az alattunk lévő második teraszt is. Több ezer évvel ezelőtt, a bronzkorban élt ember alakította ki ezeket a teraszokat, melyek a történelem során hosszú ideig folyamatosan lakottak voltak.
Utunk egyetlen emelkedőjén felkapaszkodva vessünk egy pillantást a láthatóan emberkéz által átbontott sziklagerincre. A szikla oldalában a természet létért folytatott küzdelmének megdöbbentő példáját láthatjuk: egy öreg bükkfát a sziklára fonódó gyökérzettel. Elérve a kápolnát a Szent Vid-hegy legmagasabb pontjára jutunk. Nem véletlen, hogy a Római Birodalom idejében a kápolna előtt látható alapokon egy őrtorony állt. Innen védték azt a vízvezeték-rendszert, amely az egykori Savariát, a mai Szombathelyt látta el a Kőszegi-hegység vizével. A kápolna melletti lépcsősoron egy terasszal lejjebb ereszkedhetünk. Innen látható igazán az egykori település teraszrendszere. Régészek kutatóárkai közt visz utunk a gépkocsihoz.

Velem

A község és környéke lakott volt már az újkőkorban is. A tárgyi emlékek legjelentősebb lelőhelye a község feletti 582 méter magas Szent Vid-hegy. Itt egy, az i. e. 13-11. század idején kialakult, őskori erődített telep maradványait tárták fel, amely a hegyek alján futó kereskedelmi utat felügyelte. A közelben talált réznek és antimonnak köszönhetően kiemelkedő jelentőségű fémfeldolgozó és fémműves telep alakult ki az erődítmény aljában.
Az Árpád-korban is erődített helyként szolgált, de egyes vélemények szerint vára Karoling eredetű. Első magyar említése a 13. századból való, már Szent Vid néven. Ez a vár a hozzá tartozó faluval együtt a Németújváriak birtoka volt. 1289-ben Albrecht herceg elfoglalta. Lehetséges, hogy a visszafoglalása után, 1291-ben kötött békeszerződés értelmében lerombolták, mert a várról egy késői adaton, Jurisics Miklós várkapitányságán kívül több szó nem esik.
A hegyen található Szent Vid-templomot, amelynek tornyában 13. századi kerített lőréses alapokat találtak, már a 17. század végén jelzik a források. Egyhajós barokk épületét 1859-ben építették át. Korábban a környék jelentős búcsújáró helye volt. A község nevét először a rohonci vár részeként, egy birtokfelosztás kapcsán írták le, Welyen (1279) alakban. Az 1400-as évektől története a rohonci uradalomhoz kapcsolódik, Cákéval megegyező.

Kőszeg

A város határában kőkori és bronzkori eszközöket találtak, amelyek közül kiemelkedik az 1841-ben, az Óház környékén talált 44 bronzsarló. A korábbi időkben a környéken inkább Szent Vidnek volt jelentősebb szerepe, de a középkortól már Kőszeg története bővelkedik eseményekben. Egyes vélemények szerint itt, a korabeli település környékén, amelyet akkor castellum Guntionisnak neveztek, vívott 802-ben az avar és a frank sereg egymással. A honfoglaló magyarok is letelepedtek ezen a tájon, a mai Kőszegfalva határában jelentős vasfeldolgozó telepet hoztak létre. A környék a 12-13. századtól, a német katonai betörések elhárítása miatt, hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a Kőszegi-hegységben a kővárak, amelyek közül az egyik az Óházon emelt ún. Felsővár volt. Ma még nem tudjuk, hogy pontosan mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, mert IV. Bélának kellett visszafoglalnia az osztrák hercegtől. Ennek emlékét megörökítő oklevélben írták le először nevét: castrum Kuszug (1248). A 13. század második felében a Németújvári család ide tette át székhelyét. Henrik és fia, Iván, jelentős építkezéseket kezdett. A régi vár alatti, Gyöngyös-parti területen felépítették új erősségüket, a reprezentációs igényeket is kielégítő Alsóvárat. Megalapították Kőszeg városát, amelyet falakkal is megerősítettek. Az első lakók egy része német telepes volt, akiknek különböző kedvezményeket és kiváltságokat adtak.

Stájer-házak

Gépkocsival Kőszegen vagy Velemen keresztül közforgalmi úton jutunk a Hörmann-forrás melletti parkolóig. Itt találunk helyet gépkocsinknak és gyalog indulunk tovább az erdészeti úton a forrás felé. Útközben ősszel kék virágú fecsketárnics pompázik. A forrásnál töltsük meg kulacsunkat vízzel, majd válasszunk: a kék jelzés jóval rövidebb ösvényén, vagy az erdészeti úton ereszkedünk le a Stájerházakhoz. Utóbbi esetben ne felejtsünk el az első kereszteződésben balra kanyarodni, mert különben elkerüljük célunkat. 
A Stájerházakat Kőszeg városa építtette a XVIII. század végén Stájerországból hozatott erdészei számára. Hazánkban ebben az időben kezdődött Mária Terézia Erdőrendtartása (erdőtörvénye) hatására a szakszerű erdőgazdálkodás. 
A festői környezetben lévő, másfélszáz éves erdők övezte házak egyikében Erdészeti Múzeum működik. Kövessük végig utunkat gépkocsinktól a végcélig a múzeum fogadószobájának dombortérképén! A házak mellett forrást és egy kis arborétumot találunk. Ennek érdekessége a díszes levelű szúrósfenyő, valamint a sárgán virágzó havasszépe. Ez a nálunk nem honos növény olyan jól érzi magát itt, hogy a környező erdőszéleket kivadult példányai is díszítik.